Több volt, mint gyár

Minden időben, Tisza cipőben! Sokaknak ismert lehet az időközben örökbecsűvé vált reklám szlogen, ami néhány évtizede a martfűi Tisza Cipőgyár termékeit hirdette. Jász-Nagykun-Szolnok megye emblematikus gyárának állít emléket a Tisza Cipőgyári Történetek című könyv, Farkas István és Máté Gizella szerkesztésében.  Nekik 45 egykori dolgozó mesélte el személyes cipőgyári emlékeit. Az első kötet után már készül a második rész is.

Amikor Jan A. Bata cseh cipőkészítő megálmodta a cipőgyárat, nem csak üzemeket hozott létre Martfűn, hanem a települést is átformálta. A gyár mellé épült iskola, kollégium, lakótelep bölcsőde, óvoda, és sporttelep is. Az 1940-es években indult el a gyártás Cikta Cipőgyár néven, a háború után, az államosításkor lett Tisza Cipőgyár. A dolgozók az ország minden tájáról érkeztek, előfordult, hogy a cipőgyárban többen dolgoztak, mint amennyin Martfűn laktak. A gyártelep város volt a városban. A visszaemlékezésekből összefűzött történet legidősebb szereplője 91 éves, a legfiatalabb pedig 18. A kronologikusan rendezett emlékképek az indulástól kezdve a rendszerváltásig minden évtizedből őriznek beszámolót és anekdotákat is.

 Arról mesélnek, hogy a háború alatt, hogyan kerülte el trükkösen a gyár a bombázást, ki készítette el a híressé vált T emblémát, vagy arról is, hogy mit mondott Sándor „Csikar”, amikor megsimogatta a martfűi focipálya gyepét. A 60-as, 70-es években ugyanis megfordult itt sok nagynevű focista és fontos magyar csapat. A 60-as évek végén a gyártásban megjelent az Adidas mint partner, de kötöttek szerződést amerikaiakkal  és segítették a vietnámi gazdaságot is. Azt nem tudni, hogy szállítottak-e, de megrendeltek tőlük Vlagyivosztokba fagyálló szandált. A gyár az aranykorát a 80-as években élte, a 90-es évek a hanyatlás időszaka, a dolgozóknak csak innen vannak keserű emlékei.

Az emlékkönyv egy izgalmas korrajz, amiből kirajzolódik, hogy mikor melyek voltak az értékek, így ma már érthetőbbek a generációs értékviták. Az elmesélt sztorik az emberarcú szocializmus történetei. Ezek a relikviák mára részünkké váltak, popkultúránk fontos darabjai. A kezdeményezés érdekessége, hogy közös könyvírással készült, a szerzők maguk a visszaemlékezők, így stílszerűen azt mondhatjuk „kalákába” készült. Az első kötet tavaly évvégén jelent meg, népszerűsége pedig meghozta a kedvet egy második kötethez is, mely jelenleg alakul.