Mi a demokrácia?

Éljük? Értjük? Talán egyik sem, mert nincs szerencsénk vele és egyre inkább nincs szerencsénk hozzá. A demokráciát sokan sokféleképpen definiálták már. E.B. White újságíró még Franklin D. Roosevelt elnök idejében a The New Yorker hasábjain a legegyszerűbb példákkal és humorral szemlélteti, hogy mi is a demokrácia.

Szerinte a demokrácia …

az ők is sorban állnak,

a „ne lökdösődj”-ben a „ne”,

a fűrészporral töltött bábon a lyuk, amelyen keresztül a töltelék lassan kipereg,

a horpadás a cilinderen,

az a visszatérő sejtés, hogy az emberek több mint a felének az esetek több mint a felében igaza van,

a szavazófülkék intimitásának érzete,

egy levél a szerkesztőnek,

az állandó változás,

egy olyan dallam, melynek szövege még nem kopott meg,

egy olyan eszme mely még nem járatódott le,

a mustár a virslin,

a hab, a kávén.

A fenti megfogalmazásokból világos, hogy a demokrácia a legkevésbé sem bonyolult dolog. De a mi hétköznapjainkban még sem működik. Egy cikkben arról értesülünk, hogy a városi építkezések esetén a legtöbbször azt sem tudjuk, mi épül, mert vajon mi közünk hozzá, vagy kiderült, hogy a választási plakátok átragasztása ma rongálásnak számít, pedig egy éve még az állampolgárok szabad véleménynyilvánításának eszköze volt.

(Az E.B.White idézet Jon Meacham: Franklin és Winston – egy nagy ívű barátság bensőséges története c. könyvéből. Képforrás: Városi Kurir)

Megosztás
Share on Facebook
Facebook
Tweet about this on Twitter
Twitter